Ezért nem árt, ha bizonyos dolgokat illetõen felkészülünk, ugyanis ilyen helyzetekben sajnos gyakran elõfordul, hogy a szakemberek – kihasználva tudatlanságunkat – nem éppen úgy végzik munkájukat, ahogy kellene. Ezen cikk keretein belül nem fogunk senkibõl sem kõmûvest faragni, de bemutatjuk a jellemzõ hibákat és spórolási helyeket, illetve arra is tanácsot adunk, hogyan lehet idõben fülön csípni a problémát.
Megsérül a vízszigetelés, vagy hiányos
A vízszigetelést a lábazat és a falak közé, illetve teknõszigetelésként a szerelõbetonra szokták fektetni. Ha valaki még nem látott ilyet, az is könnyen felismeri, 1 méter széles fekete színû bitumenes szigetelõlemezrõl van szó, amelyet tekercsekben árulnak. Igen ritka az, amikor a kivitelezõ nem fekteti le ezt a szigetelést, úgyhogy attól azért nem kell félnünk, hogy elmarad. Sokkal jellemzõbb probléma, amikor például két rétegnek megfelelõ mennyiségû vízszigetelõ szerepel a számlánkon, ugyanakkor csak egyetlen réteg van lefektetve, a többi anyag rejtélyes módon eltûnik. Ez a „hiba” sajnos nem csak a vízszigetelõ lemeznél áll fenn, hanem gyakorlatilag bármelyik építõanyagnál, ezért érdemes naponta ellenõrizni a munkát, minden munkafázisnál jelen lenni.
A vízszigetelést lefektetés után is érdemes alaposan átellenõriznünk, ugyanis elég gyakori, hogy a munkások nem vigyáznak rá eléggé, ezért lefektetés után megsérül. Ha késõbb ezen a sérülésen keresztül utat talál magának a víz az épületszerkezet belsejébe, az több millió forintos kiadást is jelenthet, és ilyenkor nem feltétlenül vigasztalja az embert, hogy van garancia. Tehát alaposan, centirõl-centire vizsgáljuk át a vízszigetelõ lemezt, és ha hibát találunk, azonnal javíttassuk ki.
Rosszabb minõségû anyagok beépítése
A nem látható helyeken sokszor silányabb minõségû anyag kerül beépítésre, mint ami a tervben – és késõbb a számlán – szerepel. A legjellemzõbb, amikor a vízvezeték rézcsövei helyett mûanyag kerül a falba, de ugyanilyen gyakori, amikor rossz minõségû alumínium vezetékben fut a hálózati áram. De sokszor még az általunk kiválasztott tégla is „lecserélõdik” egy olcsóbbra, mire beépítésre kerül. Nem egyszer fordult elõ sajnos, hogy a hõszigetelés vastagsága is áldozatul esett a kivitelezõ kapzsiságának, aminek persze hosszú távon mindig a lakó issza meg a levét. Ezeket a hibákat késõbb kiszûrni majdnem lehetetlen, ezért szánjunk némi idõt arra, hogy magunk is leellenõrizzük az építési munka egyes fázisait.
Kémény bekötése
Számos bakival találkozhatunk a kémények kapcsán, ezek közül az egyik elsõdleges a kéményalap hiánya. A kémény viszonylag nagy súlya meglehetõsen kicsi helyen koncentrálódik, így elég nagy nyomást fejt ki a talajra, ezért mindenképpen vastag kéményalapot kell alá építeni. De a bekötések terén is találunk érdekességeket, például gázkazánok esetén egyre gyakoribb, hogy két méternél hosszabban is vízszintesen halad a füstcsõ, aminek következtében a füst nem tud kellõ hatékonysággal távozni. A nem jó tömítéssel ellátott bekötés is okoz problémát, például a tavalyi fûtési szezonban több kéménytûz is keletkezett emiatt.
A leggyakoribb mégis az, amikor a kivitelezõ nem tudja, hogy milyen égéstermékhez milyen fajta kéményt kell beépíteni. Ilyenkor fordulhat elõ, hogy a kandalló kéménye túl szûk keresztmetszetû, vagy a gázkazánhoz csatlakoztatott kémény nem tud ellenállni a füstgázban lévõ erõsen maró hatású anyagoknak. Ezt a problémát csak úgy orvosolhatjuk, ha szakember tanácsát kérjük ki azt illetõen, hogy a fûtõ berendezésünkhöz milyen kéményt ajánl. Márkakereskedésekben érdemes utánaérdeklõdni.
Nyílászárók
Magán a nyílászárón nem tud spórolni a kivitelezõ, az ugyanis elég feltûnõ lenne, ha olcsóbb ablak kerülne beépítésre. Azonban a segédanyagokkal igen gyakran óvatosan bánnak a beépítõk. Ilyen lehet például a tokrögzítõ csavar, vagy a PUR-hab. Ha ezekbõl nem kerül beépítésre elegendõ mennyiség, azt sajnos késõbb nem vesszük észre, a fûtésszámlán viszont már megmutatkozhat a különbség. Nem elég, hogy a teljes árat kifizettük a kivitelezõnek, és nem kaptunk meg mindent, még fûtésre is többet kell költenünk. Ezért nagyon fontos, hogy ennél a munkafázisnál is jelen legyünk, és figyeljünk!
Burkolás
Ezen a területen is a segédanyagokkal lehet probléma. A burkolat beépítése után ugyanis ki tudja már ellenõrizni, hogy valóban az a ragasztó és fugázó került-e felhasználásra, amit kifizettünk? Ha például bizonyos helyekre fagyálló vagy flexibilis ragasztót vásároltunk, de a kivitelezõ mégsem azt használja, abból késõbb több százezres kárunk is keletkezhet, ha a burkolólapok eltörnek, netán felfagynak.
De nem csak az anyagokkal való „okoskodás” jöhet számításba, sokszor a szakértelem hiánya játszik szerepet. Padlófûtés esetén például mindenképpen ellenõrizzük le, hogy a falak és a burkolat találkozásánál szilikonnal van-e kinyomva a fuga, vagy ott is fugázó anyag van. A nagyobb hõtágulást követni tudó szilikont kell ilyen helyekre használni, ám sokszor egyszerû érdektelenségbõl, máskor a szakértelem hiánya miatt ez jellemzõen el szokott maradni.
